Nagyjából 2000 éves harcművészet, melyet a feltételezések szerint Buddhista szerzetesek fejlesztettek ki. A Shaolin kung fu sok más későbbi harcművészet alapja. Boddhidarma, indiai származású buddhista szerzetes i sz. 527-ben Kínába érkezett. Az országban tett vándorlásai után a Honnan tartománybeli Sung hegyvonulathoz érkezett, melynek egyik hegyén a Shao-shihen épült a híres Shaolin kolostor. Buddhidarma itt kezdte tanítani a meditációt. A hosszú koncentrációs gyakorlatok megviselték a gyengébb fizikumú szerzeteseket ezért Boddhidarma a fizikum fejlesztésére külön gyakorlatokat fejlesztett ki. Ezek a gyakorlatok valószínűleg a hindu jóga akkori formáiból és egyéb testgyakorlatokból álltak, azzal a céllal, hogy a szerzetesek képessé váljanak a megterhelő meditáció végzésére. A Boddhidarmát követő időszakban állandó háború dúlt és a Shaolin kolostor is ki volt téve a támadásoknak. Így a Shaolin-kolostor papjai is kénytelenek voltak a védekezés érdekében a küzdelem tudományát kifejleszteni.
A történetek szerint így alakult ki a Shaolin kung fu, mely pusztakezes és fegyveres (pl. hosszú-bot, kard stb.) küzdelmet egyaránt tartalmaz.