Menü
Wtdt.hu
Egy különleges kung-fu stílus, kimagasló önvédelmi értékkel
Nyitó oldal  Érdekességek  Érdemes megnézni  Gondolatok, tanmesék
Bejelentkezés

Bejelentkezés

Jelentkezz be és fedezz fel még több érdekességet a
Wing Tsun világából!

Bejelentkezés

A bejelentkezéshez szükséges adatokat az oktatódtól kaphatod meg.

Az 5 csésze meséje

A Kung Fu gyakorlása olyan, mint a teafőzés művészete. Akkor van értelme, ha a gyógyulást segíti, vagy ha másokat megkínálhatunk vele. Ha arra használjuk, hogy másokat leforrázzunk, megszűnik művészetnek lenni.

A tanítványok mindegyike egy-egy teáscsészéhez hasonlítható. A tea pedig a tudást jelképezi.

A legelső csésze szép és üres, magába fogadja a teát, és megtartja azt. Olyan ez, mint az a diák, aki lelkesen és szeretettel gyakorolja a Kung Fu művészetét. Őrzi a rá bízott tudást, és ha arra kerül a sor, segít másokon vagy megvédi saját magát.

A második csésze a csorba csésze. Tiszta és ízletes teát tud magába fogadni, de a tea alakja soha nem lesz olyan, mint az ép csésze esetében. Ez ahhoz a tanítványhoz hasonlítható, aki szorgalmas, de testi vagy szellemi fogyatékosság miatt nem érhet el olyan külső eredményeket, mint egy egészséges ember. A rá bízott tudás ettől függetlenül tiszta forrásból való és valós értékeket rejt.

A harmadik a félig teli csésze. Ha beleöntjük a teát, annak furcsa íze lesz, így sokáig kell újratölteni ahhoz, hogy tiszta ízt kaphassunk. Ha valakinek előítéletei vannak, vagy más stílust tanult korábban, annak nehezebb egy teljesen új mozgásrendszert és filozófiát elsajátítania.

A negyedik csésze a fejjel lefele fordított csésze. Ha valakinek megvannak a képességei ahhoz, hogy jó Kung Fus lehessen, de nem figyel, nem szorgalmas, nem érdekli igazán a Kung Fu.

Az ötödik csésze alja átlátszó méreggel van bekenve. Ezt viszont csak akkor veszed észre, amikor már belekóstoltál. Ahhoz a diákhoz hasonlítható ez a csésze, aki rosszra használja a tudását, vagy épp a többi tanítvány lelkesedését próbálja elvenni.

 

Mi a különbség a küzdősport és a harcművészet között?

 

A harcművészeti ágaknak általában filozófiai, vallási hátterük van és a technikák csiszolása művészi szintre juttatja el a gyakorlót. Fontos az emberi élet tisztelete, és a béke fenntartása. A harci művészetek, ezen belül a kung-fu, elsősorban nem az erőszakot hangsúlyozzák; a cél a saját testi és lelki egyensúly megteremtése. Megtanít a keleti gondolkodást jellemző higgadtságra, valamint a harc mellett az élet problémáinak megoldására. Egy igazi kung-fus ember nem hajszol érmeket, versenyeredményeket: magával versenyez és nem másokkal. Az a célja, hogy saját magához képest mindig jobb legyen és nem az, hogy mindig keressen magánál gyengébbeket, akiket aztán legyőzhet. A küzdősportokkal kapcsolatban beszélhetünk súlycsoportokról, szabályokról, bíróról és fair küzdelemről. Amikor viszont az utcán harcra kerül a sor, akkor a "második helyezett" nem ezüstérmet fog kapni, hanem esetleg korházba kerül. Ezért tartják úgy a harcművészek, hogy egy valós harc során nincs igazi győztes. Nem azért tanulják meg a technikákat, hogy bizonygassák a tudásukat: csak akkor alkalmazzák a tanultakat, ha tényleg szükség van rá. Egy utcai támadás során nem lehet időt kérni, nem lehet bedobni a törölközőt, és nem feltétlenül egy hasonló súlyú támadóval kerülünk szembe. Ilyen esetekre is késznek kell lenni, ehhez viszont a szabályokat magunk mögött kell hagyni. Csak egy szabály van: hogy nincs szabály.

 

Eredeti, vagy hamisítvány?

Sajnos ezt a kérdést a harcművészetekkel kapcsolatban is fel lehet tenni, ugyanis vannak olyan harcművészeti iskolák, amelyeket csak azért hoztak létre, hogy az érdeklődőket/ tanítványokat becsapják. Egy laikus ember, aki szeretne igazi Kung Fu-t tanulni egy igazi mestertől, nem biztos, hogy felismeri, hogy mennyire valós és eredeti az, amit tanul, és ha esetleg megtámadják az utcán, mennyire képes magát megvédeni a tanult technikákkal. Ezért szeretnék néhány tanácsot adni azoknak, akik még nem jártasak a Kung Fu ("kemény munka") művészetében, de szeretnék egyszer maguk is elsajátítani, akár mesterévé válni.

Az első lépés az, hogy leellenőrizzük a stílus eredetiségét. Minden stílusnak van családfája, amely tartalmazza az alapítója nevét és sorban azoknak a mesterekét, akik a stílust továbbadva a mai napig fenntartották és megőrizték annak a hírét és szellemiségét. Ha bemegyünk egy Kung Fu (vagy más harcművészeti) iskolába, érdemes érdeklődni effelől.

A második lépés, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy az oktató tényleg azt oktatja-e, amit hirdet és tényleg mestere-e az adott stílusnak. Minden mesternek van mestere, így érdemes megkérdezni az oktatótól, hogy milyen gyakran tanul tőle és hogy a magándiákja-e. Ha egy oktatónak nincs mestere, akkor nem tud továbbfejlődni, így a diákjainak sincs esélye, hogy eljussanak magas szintre az adott stílusban. Sőt, az oktató valószínűleg még jobban visszatartja annak a kevés általa ismert technikának a megtanítását is, hiszen félő, hogy a diákjai a "fejére nőnek". Óvakodni kell azoktól az állítólagos mesterektől, akik saját maguk mesterei, saját maguk fejlesztették ki a stílusukat, és saját maguknak adták meg a mesterfokozatot. A tradicionálisan elismert módja a fokozatszerzésnek az, ha a mestered adja neked, nem pedig az, ha saját magadat ajándékozod meg vele.

A Kung Fu iskola hitelességéről főként ezen információk birtokában bizonyosodhatsz meg, de megérdeklődheted az oktatótól azt is, hogy van-e sportoktatói képesítése, tagja-e a Magyar Kung Fu Szövetségnek és hogy az adott stílusban elismert oktató-e, hiszen ezek mind követelmények ahhoz, hogy valaki Kung Fu-t oktathasson.

Wtdt.hu - oldal megosztása