Menü
Wtdt.hu
Egy különleges kung-fu stílus, kimagasló önvédelmi értékkel
Nyitó oldal  Érdekességek  Érdemes megnézni  Cikkek  Az akarat és a jellem próbája. Hogyan változtathatja a jellemet a harcművészet?
Bejelentkezés

Bejelentkezés

Jelentkezz be és fedezz fel még több érdekességet a
Wing Tsun világából!

Bejelentkezés

A bejelentkezéshez szükséges adatokat az oktatódtól kaphatod meg.

Az akarat és a jellem próbája. Hogyan változtathatja a jellemet a harcművészet?

Sok szülő azért íratja be gyermekét harcművészeti iskolába, mert úgy gondolja, hogy ott majd fegyelmet tanul, erősödik fizikailag és lelkileg egyaránt. Vajon valóban így van ez?
Ma a gyerekek és fiatalok egyre kevésbé szeretnek sportolni. A sport sokat vesztett vonzerejéből, a fiatalok ma már inkább mással töltik el szabadidejüket. Ez alól a harcművészetek talán kivételt képeznek.

Ez annak is köszönhető, hogy a harcművészet nem pusztán sport, sokkal többet jelent annál. A harcművészet, ahogy a nevében is benne van, a harcnak a művészete. Nemcsak sport, annál jóval több.

A harcművészet célja a test és szellem harmonikus fejlesztése. A szellem fejlesztésére azonban nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mint a fizikaira. Miért fontos ez annyira? Van néhány olyan jellemtulajdonság, ami alapvetően meghatározhatja az illető harcművészeti pályafutását. Ezek közül a legfontosabbak az akaraterő, tisztelet, szerénység, megbízhatóság, elkötelezettség.
A nem kellőképpen kitartó tanítvány nem jut el odáig, hogy komoly dolgokat tanulhasson, ők megrekednek egy alacsony szinten, ami alig nagyobb a hétköznapi ember szintjénél. A tiszteletlen tanítványt a mester vagy elküldi, vagy nem tanít neki komoly technikákat. A szerénység is fontos, mert az embernek tudni kell, hogy mi az, amit még nem tud, milyen területen kell még fejlődnie. A mindentudás hamis illúziójába ringatva magát az ember úgy gondolhatja, hogy nincs szüksége már mesterére, és idő előtt távozik. A megbízhatóság, elkötelezettség azért kell, hogy a mester lássa, a diák azért jött, hogy tanuljon, és van értelme a mesterének figyelmet fordítani rá, mert nem dolgozik hiába.

Sokan eljönnek egy-két tréningre, megnézik, kipróbálják, majd azt mondják, hogy ez túl nehéz nekem, inkább nem jövök többet. Sokan egy-két hónap gyakorlás után ilyen-olyan okból távoznak, és azt hiszik, hogy már sok mindent tudnak. Ők az elbizakodottság hibájába esnek, amiből elég gyorsan kigyógyíthat egy-két pofon, viszont így egy életre elmegy a kedvük a harcművészetektől.

A kisördög mindannyiunk fülében ott duruzsol, próbál minket a rossz irányba vinni. Az első próba, hogy nem engedünk a kísértésnek, elmegyünk harmadjára, negyedjére is az edzésre. Amikor már az edzések beépültek a mindennapjainkba, a kisördög máshogy próbál minket letéríteni az útról. Azt mondja, ne menjél ma az edzésre, fáradt vagy a munka után, inkább pihenj egyet, menj edzésre holnap. A töprengés, hogy menjek-e edzésre, vagy ne, a szellemi fejlődés része. Ha már ezen is túljutottunk, a kisördög máshol próbálkozik. A kemény edzés helyett inkább lazíts, az oktató most úgyis másfele néz, mondja a kisördög. Tudni kell azt, hogy az edzést mindenki magának, magáért csinálja. Ha valaki csak van az edzésen, de nem komolyan eddz, az magával tol ki. Csak úgy lehet garantálni valakinek a fejlődését, ha véghez is viszi azt, amit mondanak neki. A mester megmutathatja az utat tanítványának, de járni már a tanítványnak kell rajta.

Az út pedig általában nehéz. Az út nehézsége az, ami fejleszti az akaraterőt, és a jellemet. Minden edzésen egy ütéssel többet ütni, egyre tovább bírni, egyre messzebb menni nemcsak a fizikumot fejleszti, hanem az akaraterőt is. Végre kell hajtani az adott feladatot, még akkor is, ha már úgy érezzük, hogy nagyon fáradtak vagyunk. Csak még egy ütés, csak még egy rúgás - ez az igazi akaratpróba. Ráadásul nemcsak az akaraterő fejlődik, hanem az ember jobban megismeri önmagát, rájön, hogy hol vannak a korlátai, és hol kell fejlesztenie magát. Az önmegismerés egy csodálatos útja ez.

Vissza

Wtdt.hu - oldal megosztása