Bejelentkezés Bejelentkezés
Jelentkezz be és fedezz fel még több érdekességet a
Wing Tsun világából!
A bejelentkezéshez szükséges adatokat az oktatódtól kaphatod meg.
Mit jelent (nekem) mesternek lenni…?
Mit jelent (nekem) mesternek lenni…?
A távol-keleti harcművészetek világának egyik fontos szereplője a MESTER…Erre a szóra mindenkinek felrémlik az ősz hajú és deresedő szakállú idős bácsika, aki szótlanul figyeli a tanítványok gyakorlását, és komor arckifejezéssel, gyakran a fejét csóválva, néhány szót mormolva sétálgat a tanítványai közelében, akik 1-1 intésére, vagy vezényszavára minden erejüket megfeszítve végzik a gyakorlataikat és mély tisztelettel közelítenek mesterük felé…
Nos…valószínűleg nem véletlen, hogy a fenti kép igen gyakori, ugyanis a távol-keleti harcművészetek szinte mindegyike az ókor és középkor legerősebb keleti nagyhatalmának, a kínai császárságnak konfucionista hagyományaiból táplálkozik. Ezen hagyományok alapköve i. e. 551-479-ig élt kínai tudós, filozófus Konfuciusz (eredetileg Kung Fu-Ce) tanítása.
A konfuciuszi elvek központi gondolata, hogy a társadalmi harmónia úgy teremthető meg, ha az emberek alárendelik viselkedésüket egy – az ősi hagyományokból táplálkozó – felsőbb erkölcsi törvénynek, és amennyiben - önző vágyait követve - ezt nem teszik meg, akkor ez konfliktusokat szül, amelyek tönkreteszik a harmóniát és így az emberek életét…
Ezen törvény sarokkövei
- a „gyermeki szeretet”, amelynek legfontosabb megnyilvánulási formája az ősök és az idősebb, tapasztaltabb emberek tisztelete,
- az általános humanitás (Igazságosság, Nagylelkűség, Őszinteség, Jóság), illetve
- a fenti elveknek megfelelő viselkedésformák, rituálék, valamint
- a nemes jellem kialakítására való törekvés.
Konfuciusz példamutatása, tanításai alapján az ideális - "nemes" – ember mindig derűs, nyugodt, szelíd, de mégis méltóságteljes, őszinte, mentes az előítéletektől, a makacsságtól és nem önző. Viselkedése udvarias, felettesei irányába tiszteletteljes, másokkal való bánásmódja igazságos, szavaiban lassú és megfontolt, ám tetteiben fürge, rendíthetetlen, de nem önfejű, ugyanolyan követelményeket támaszt önmagával, mint másokkal szemben. Fiatal korában tartózkodik az élvezetektől, ereje teljében a kötekedéstől, öregkorában a mohóságtól. Békülékeny, de nem megalázkodó. A „nemes” lélek az igazságra törekszik, a jóságot a jósággal, az igazságtalanságot az igazságossággal jutalmazza. A „nemessé” válás nem születés kérdése, az erkölcsi fejlődés csak rendszeres önvizsgálattal és állandó önműveléssel érhető el.
A kínai történelem folyamán a fenti leírásnak teljesen megfelelő bölcs személyeket nevezték mesternek, magát Konfuciuszt is annak tartották, nem véletlen, hogy a Kung Fu-ce név is annyit tesz: Kong mester.
Mivel a konfuciuszi tanok nagyon mélyen beleivódtak a keleti társadalmak lelkébe, így ezek mentén alakult ki – a konfuciánus elveket követve - a távol-keleti harcművészetek szokás és normarendszere, amit nyugati szóval etikettnek nevezünk, és amelyek szerves részét képezik egy harcművész életének.
Ezt jelenti hát mesternek lenni? Akár igennel is válaszolhatnánk, de valami még hiányzik. Ezt a hiányzó pontot egy, Konfuciusztól térben és időben távol eső, de a maga területén szintén kiválót, maradandót alkotó személytől, Robert Schumann zeneszerzőtől, zenetudóstól, zenetanártól vett idézettel lehet a legjobban érzékeltetni:
„Az igazi mester nem nevel tanítványokat, hanem csak mestereket.”
Így válik teljessé az ideális mesterről alkotott elképzelésünk, aki a fentiek szerint él és tevékenykedik…példát mutat és példát mutatni képes bölcs embereket nevel.
Ezen a ponton akár hátra is dőlhetnénk, hogy most már tudjuk milyen egy igazi mester, de vajon mit jelentenek fenti elvek napjaink valóságában, hogyan vonatkoztathatóak ezek egy XXI. századi európai harcművészre.
Bárki állíthatja magáról, hogy harcművész mester. Sokan támasztanak komoly elvárásokat mások irányába, miközben ők maguk egyiknek sem felelnek meg. Sokan mondják magukról, hogy ők a fenti - konfuciuszi – elveket követik, miközben számukra ezek mégis csak díszletek, mert valójában hiányzik belőlük az alázat, az alázat minden iránt, ami egy harcművésznek fontos.
Alázat a választott stílusom iránt, ami számomra azt jelenti, hogy igyekszem elmélyülni benne, hogy igyekszem a lehető legteljesebb mértékben megtanulni és megérteni, nem csak jól hangzó „márkanévként” használom. Törekszem arra, hogy a lehető legjobban elsajátítsam és megértsem a rendszert, ami nehéz feladat, de hosszú távon csak így válhatok választott stílusom szakértőjévé, ami nélkül aligha lennék méltó a mester megszólításra.
Alázat a saját mesterem iránt, aki kemény munkával taposta ki számomra azt az utat, amin én könnyedén végig tudtam szaladni, aki nélkül én halvány árnyéka sem lennék mostani önmagamnak…
Alázat a tanítványaim iránt, akik bizalommal fordultak felém és életük egy részét kezembe tették, hogy segítségemmel a lehető legtöbbet hozhassák ki magukból. Engem tekintenek példának az eddig említett szempontokból, így ha nem tudok alázatot mutatni, akkor a tanítványaim is elveszíthetik az életben való boldoguláshoz elengedhetetlen legnagyobb erényüket…az alázatot.
Alázat a saját kung-fu testvéreim iránt, akiktől nem csak elvárom a segítséget, hanem a tőlem telhető legjobb módon segítem, támogatom őket, és ha ezt nem tudom megtenni, legalább nem nehezítem az életüket, nem élek vissza a segítőkészségükkel, jóságukkal…
Alázat a szűkebb és tágabb környezetem iránt azzal, hogy a harcművészetek mellett élet legtöbb területén hasznossá teszem magam, minél több ember számára. Felelős polgárként elősegítem környezetem boldogulását, lehetőleg tettekkel, nem csak nagy szavakkal.
Alázat saját magam és mások iránt, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek saját fejlődésem érdekében, illetve, hogy mások hibáztatása helyett képes legyek magamba nézni és első sorban saját szememben keressem azt a bizonyos gerendát, mint mások szemében a szálkát.
A mesterré válás sosem fizikai teljesítményekben, vagy a tanítványok számában mutatkozik meg. Sokan kergetik a legyőzhetetlenség ábrándját is, jóllehet legyőzhetetlen ember nincs, csak olyan, akit komplexusai állandó bizonyításra sarkallnak.
A mesterré válás lényege, hogy ki mennyire képes megérteni, hogy a harcművészetek fő célja azon képességek és magabiztosság megszerzése, aminek segítségével fizikai harc nélkül is győztesként kerülhetünk ki az élet hozta nehézségekkel vívott állandó küzdelmekből. Ennek során, aki - egoizmus helyett - megfelelő nyitottsággal keresgél és képes az önkritikára, az megismerheti saját maga belső valóságát, amelynek megismerése és meghaladása nélkül nincs tartós külső győzelem…aki ezt követően másoknak is meg tudja mutatni ezt az utat…ő lesz A MESTER.
Drusza Tamás
Wing Tsun Kung-fu oktató
What does it mean for me to be a master?
A master is a very important character of the martial arts world of the Far-east. This word makes us remind to a grey-haired and snow-bearded old uncle, who watches his disciples practising without saying a word and with a serious facial aspect, often wagging his head, murmurring some words while he is walking among his students, who for his one single caution or command do the drills from all of their strength and go forward their master with deep appreciation and respect.
So...probably it is not accidental, that the previous situation, that I have written about, is pretty common, as almost all of the martial arts from the Far-east feed upon the Confucianist traditions of the most powerful empire of the ancient and medieval times, the Chinese Empire. The basis of these traditions is the famous scholar, philosopher Confucius, who lived B.C. 551-479.
The center thought of the Confucianist principles is that social harmony can be achieved by people who subordinate their behavior to an upper moral law that feeds upon ancient traditions. As long as - following their selfish desire - it not happens, then this makes conflicts that destroys harmony an so people's lives.
The cornerstones of this law:
- the childlike love, the most important demonstration of this love is the respect of the ancestors, the elders, those who more experienced than us,
- the general humanity (justice, generosity, honesty, charity), and
- suitable behavior and ritual to the upper principles, as well as
- effort for creating a noble character.
According to Confucius's guide, teaching, the ideal - "noble" - man is always cheerful, calm, meek, however he is majestic, honest, free from prejudice, from stubbornness and not selfish. His behaviour is polite, respectful towards his superiors, righteous in his treatment with the others, slow in his words and sober-minded, however agile in his acts, grim, but not capricious, makes the same claims against himself than against others. Abstains from pleasures in his young ages,from bantering when he is on the top of his strength and from greediness in his old ages. Placable, but not subservient. The noble soul aspires to truth, rewards charity with charity, injustice with justice. Becoming noble is not the matter of born, moral development can be achieved only by regular self-examination and by continuous self-improvement.
During the Chinese history those persons who completely fitted the upper mentioned details were called masters, Confucius himself was regarded as a master, so it is not accidental that the meaning of the Kung-Fu-ce name itself is: Kong master.
As the teachings of Confucius deeply soaked into the soul of the eastern societies, the consequence of this effected – following the Confucianist principles - the creation of the norm- and culture system of the Far-eastern martial arts. This is what we call ’etiquette’ with western word and this has a very important role in the life of a true martial artist.
So is this mean to be a master? We could answer yes, but something is still missing. This missing point can be illustrated with a quote by a person, though who is very far from Confucius in space and in time as well, but who created something special and permanent in his own art. This man was a composer, a musicologist, a music-master, he was Robert Schumann and his quote is:
„A true master never breed disciples, just masters.”
Our picture about an ideal master becomes complete this way, who lives and acts like it was mentioned upper, shows an example and breeds wise people who can show example to others.
At this point, we could even lean back and rest, because we know what a true master is really like, but: How can we achieve all these upper mentioned principles in today’s everyday life? What do all these mean to a martial artist of the 21th century?
Today, anybody can claim about himself, that he is a martial arts master. Many people make high requirements against others, while they do not fit any of them. Many of them say that they follow the upper principles of Confucius, while all these to them are just stage-sets, because humbleness is missing from them, humbleness forward everything, this is what really matters for a real martial artist.
Humbleness towards my chosen style, what means that I am trying to study it deeply, that I am trying to learn and understand it as thoroughly as possible and not just using it as a brand name.
I aspire to acquire and understand the system, it is a very hard task, but for a long term period this is the only way to be an expert in my chosen style, without this I could hardly deserve the respectful ’master’ title.
Humbleness toward my own master, who beat the path in front of me with hard work, that is why I could walk on that path more easily, without whom I could be just a faint shadow of the actual myself.
Humbleness toward my students, who turn toward me with trust and who put a part of their life into my hands to do their best with my help. They consider me as a role model for them, from an aspect that was previously explained, so if I can not show any humbleness, then they can lose the most necessary moral for being happy in life… the humbleness.
Humbleness toward my kung-fu brothers, from whom I not just expect help, but I help them and stand behind them as much as I can. In case I could not do this, at least I do not make their life more difficult and do not abuse with their helpfulness and charity...
Humbleness toward my closer and my larger environment with making myself useful many ways in life besides martial arts for as many people as possible. As a responsible citizen I assist the prosperity of my environment with not just words but acts.
Humbleness toward myself and others to be able to do my best for my own development, in addition instead of blaming someone else, being able to look into myself for searching faults and accept my own faults.
Becoming a master is not measured in physical performance nor in the number of students. Many people are chasing the dream of invincibility as well, though invincible person does not exist, just who is forced to prove constantly by his complexes.
The point in becoming a master is that who and for how much can understand the fact, that the main purpose of all martial arts is to acquire those skills and self-confidence which makes you capable of solving situations and difficulties from life without real fight, so you can get out of these struggles of life as a winner without having any real fight.
During this who – instead of egoism- is capable of self-criticism and who is searching with appropriate open-mindedness can recognize his own inner reality, without recognizing and coming over it, there is no long-lasting outer win…who can show the way after this to others… is the real MASTER.
Tamás Drusza
Wing Tsun Kung-fu instructor
