Biztos mindenki látott már hasonló jelenetet a filmekben: Egy nő épp egy elhagyatott parkolóházon vág át. Egy rosszarcú férfi bújuk meg az autók között, majd hirtelen kilép egy magas jármű mögül és megragadja a nőt. Ez védekezésképpen néhány látványos mozdulattal harcképtelenné teszi a támadót, aki pillanatokon belül már a földön fekve vonaglik a fájdalomtól, a szerencsés nő pedig bepattan a kocsijába és messze hajt.
Ez volt a filmes változat. Íme a reális forgatókönyv: Amikor a hősnőnk ellenáll a támadónak, az számítva a reakcióra megragadja karját/lábát és kidönti az egyensúlyából. Felbőszülve azon, hogy ellenszegült neki, hamar a földre teríti. Ennél a pontnál nagyon előnytelen helyzetben van ahhoz, hogy védekezzen, ráadásul elfutni sem tud.
Sok ember úgy gondol az önvédelemre, mint az ágyékra mért karate rúgásra vagy egyéb lágy célpontokra célzott döfésekre. Valójában az önvédelem sokkal inkább azt jelenti, hogy megteszel mindent, hogy elkerüld a harcot azzal a valakivel, aki fenyeget, vagy rád támad. Az önvédelem elsősorban az eszed használatáról szól, nem pedig az öklödéről. Más kérdés, hogy mentális és fizikai tréningezés nélkül aligha tudjuk meghozni a legjobb döntést egy hatalmas stresszel járó utcai támadás esetén.
Az emberek (akár nők, akár férfiak), akiket fenyegetés ér, és „önvédelemből” fizikailag „beleállnak” egy konfliktushelyzetbe igazából csak rontanak a helyzeten. A támadó, aki már eleve ingerült és tele van adrenalinnal (és ki tudja még mivel) még mérgesebbé és agresszívabbá válhat. A legjobb módja egy támadás, illetve fenyegetés kezelésének az, ha megpróbálsz kikerülni vagy elmenekülni a szituációból. Így maximalizálod annak az esélyét, hogy épségben maradsz.
Nyugtalanság fog el annak a sunyinak tűnő alak láttán, amikor a liftajtó kinyílik? Ne szállj be mellé, vagy szállj ki, ha ő az, aki be szeretne jönni. Ha már megy a lift, és valamiért elkezdesz félni, szállj ki egy olyan emeleten, ahol tudod, hogy találsz más embereket. A biztonságod nagyrészt azon is múlik, mennyire bízol a saját megítéléseidben.
Az intuíciód, megérzésed a józan ésszel párosulva segíthet megelőzni a bajt, illetve kimászni a kalamajkából. Például: ha egyedül vagy az utcán iskolába menet, vagy onnan hazafelé, és támad egy érzésed, hogy figyelnek, akkor lehet, hogy jó a megérzésed. A józan ész azt mondaná ilyen helyzetben, hogy talán mégis jobb olyan útvonalat választani, ahol több ember közlekedik, az emberek jelentős része kényelemből, vagy puszta megszokásból mégsem változtat útvonalat, amivel jelentősen növeli az esélyét az áldozattá válásnak.
Támadók nem csak sötét sikátorok mélyéből kiugráló idegen alakok lehetnek. Szomorú, de a fiatalok gyakran áldozatul esnek olyanok agressziójának is, akiket ismernek. Ezekben a helyzetekben jön be a képbe egy másik fontos önvédelmi készség. Ezt a képességet az önvédelmi szakértők de-eszkalációnak hívják.
Egy szituáció de-eszkalálása azt jelenti, hogy úgy viselkedsz, illetve úgy válogatod meg a szavaid, hogy az megakadályozhassa a dolgok rosszabbra fordulását. A klasszikus példája a de-eszkalációnak, amikor például odaadod a rablónak a pénztárcád (különösen, ha nincs benne túl sok minden), ahelyett hogy egy bizonytalan kimenetelű harcba keverednél, vagy megpróbálnál futni. Ugyanúgy de-eszkalálás az, amikor például valaki rendszeresen zaklat, és te ráhagyod, egyetértesz vele. Persze nem kell elhinned a sértéseket, amiket a fejedhez vág, csupán szavakat használsz, hogy minél előbb véget vess egy számodra kellemetlen jelenetnek. Megint egy másik mód, ha átirányítod a zaklató figyelmét egyéb történésekre („Mindjárt csengetnek a harmadik órára…”), aztán nyugodtan sétálj el onnan.
Egy olyan egyszerű dolog, mint a nyugalmad megőrzése, képes de-eszkalálni egy kellemetlen helyzetet. Tanuld meg jól irányítani az érzéseid, elsősorban a haragod, hogy ki tudd magad beszélni és/vagy el tudj sétálni anélkül, hogy az öklödet vagy egyéb fegyvereid használnod kellene.
Jóllehet a de-eszkaláció nem mindig fog működni. Csak akkor lesz hatásos, ha a nyugalmad megőrzöd, és nem adsz újabb „fegyvereket” a támadó kezébe. Akár egy idegennel van dolgod, akár valakivel, akiben azt hitted megbízhatsz, ha olyan dolgokat mondasz és teszel, ami nem fenyegető, irányítást szerezhetsz a beszélgetés felett.
Egy további része az önvédelemnek, ha olyan dolgokat teszel, amelyek növelik az esélyét, hogy épségben megúszod. Itt van pár tipp, amit az amerikai National Crime Prevention és egyéb önvédelemben érdekelt szervezetek ajánlanak:
Ha van egy kutyád, vidd magaddal, ha egyedül indulsz útnak. Még egy akkora kutya, mint egy zacskó sült krumpli is tud olyan zajt csapni, hogy a lehetséges támadód kétszer is meggondolja, hogy kötözködik-e.
Ha segítségre van szükséged, hívd fel magadra a figyelmet, ha kell kiabálással is. Ha a szituáció rosszra fordul, azt kiáltani hogy „Segítség!” vagy „Rendőrség!” kihúzhat a csávából. A különböző parancsok, mint például a „Ne!” a „Vegyél vissza!” vagy a „Hagyj békén!” mind kiváló eszközök a figyelem felhívására./
A legjobb módja – gyakorlatilag az egyetlen módja - annak, hogy felkészülj egy támadó legyőzésére az, ha elmész egy edzésre és foglalkozol az önvédelem gyakorlati részével is. Szívesen megmutatnánk a helyes mozdulatokat egy cikken keresztül, de vannak dolgok, amiket csak kézből kézbe lehet átadni.
Egy jó önvédelmi kurzus megtanít arra, hogyan mérd fel a helyzetet, és hogyan hozz jó döntéseket. Az önvédelmi órákon olyan technikákat is megtanulhatsz, amik jól végrehajtva lehetővé teszik a szabadulást ellenfeled szorításából, illetve egyéb dolgokra jöhetsz rá, amik a menekülésedet szolgálhatják. Például: a támadó általában számít az áldozat reakciójára, egy jó önvédelmi oktató azonban megtanít arra, hogyan lepd meg a másikat úgy, hogy annak minimális esélye legyen a reakciódra megfelelően lépni.
Az önvédelmi órák egyik leghasznosabb hozománya az önbizalom. Az utolsó dolog, amin te gondolkodni szeretnél egy éles helyzetben az az, hogy „Valóban végre tudom hajtani ezt az önvédelmi technikát?” és hasonlók. Sokkal könnyebb úgy cselekedni vészhelyzetben, hogy előtte már gyakoroltál edzésen.
Egy önvédelmi foglalkozásnak biztosítania kell a lehetőséget, hogy gyakorold a mozdulataid. Ha egyik barátoddal edzel, folytathatjátok a gyakorlást edzésen kívül is, hogy frissen tartsátok agyatokban az edzésen tanultakat.
Nagyon fontos hogy olyan helyre járj edzeni, ahol komolyan és mélységében foglalkoznak az önvédelemmel és valóban olyan stílust oktatnak, amely egy utcai szituációban is alkalmazható. Gyere el hozzánk és próbáld ki milyen nálunk önvédelmet, egy különleges kung-fu stílust tanulni, önmagadat, képességeidet fejleszteni!